Domonyvölgy története

Történelmi összegzés Domonyvölgy múltjáról és fejlődéséről.

A középkor folyamán Domonyvölgy már lakott hely volt. Birtokosát az Árpád-korban nem ismerjük, de feltételezhetjük, hogy a szomszédos Sydó vagy Sidó (Vácegres) községet birtokló, bencés rendházat is létesítő, tekintélyes Sydó-nemzetség uralta a területet.

Először 1343-ban, Egerszegh néven említik ezt a területet. A határ egy részét, az itt lévő majort ma is így nevezik.

Az Egerszegi-család birtoka a XIV. és a XV. században. Egy 1525. szeptember 16-án keltezett okirat nemes Egerszegi Pétert, mint királyi embert említi. Ezekben az időkben önálló település. A török időkben, az elnéptelenedő Domony mellett Egerszeg is elpusztult. A szabadságharcot követően a XVIII. században ismét megtelepedtek az emberek az Egres partján. Egerszeg többször szerepel a különféle okmányokban, de már mint puszta. A XVIII-XIX. században a terület a Grassalkovich-uradalom része.

1837-ben 7 katolikus és 5 református lakja. A pusztához 68 hold szántó, 84 hold rét és 678 hold erdő tartozott.

A XVIII. századtól kezdve az Egres keleti oldalán elhelyezkedő dombokon is kialakult egy település, amelyet ettől kezdve Domonyi völgynek, Domonyvölgyinek, Domonyvölgynek neveztek, és Domony község külbirtokaként kezeltek. Domony és Domonyvölgy története egybemosódott, csak ritkán található utalás Domonyvölgyről. A tanulmány szerzője szerint Domonyvölgy lakosságának egy része az egerszegi majorban dolgozott, másik része a domonyi nemesség jobbágya volt, részben pedig molnárkodott. Mindössze egy nemesi család ittlakásáról tudni, az Udvardy-családéról. Az 1730-as taxális összeírás szerint Domonyban 4 molnár volt: Molnár Tamás, Molnár András, Molnár Mihály, Molnár János. Az 1744. évi összeírás ismét 4 molnárt említ: Orciák Jakab, Molnár János, Molnár József, Mikacs Pál. Az Egres vize ebben az időben 5-7 malmot hajtott, s ebből hármat, de inkább négyet Domonyvölgyben. Domonyvölgy kedvelt hely lehetett. Ezt bizonyítja a XIX. század első felében készült összeírás, amely név szerint feltünteti a domonyi közbirtokosságot. A felsorolás végén megemlíti Udvardy Istvánt, Sándort, özv. Udvardy Albertnét, s gyermekeit Örzsét, Józsefet, Máriát, akik laknak a' Domonyi völgyben".

Egy 1844-ben Budán kiadott összeírás a következőket írja Domonyvölgyről: "A' Domonyi völgyben 5 vizi malom és 1 Csárda, mellyet Garai Cs. Hívnak, nem messze a' Fűrész malomhoz, a' kis Baghi Cs. is meglátszik oda".

Az 1864-ben, a tagosítást követően készült színes térképről a következőket olvashatjuk le: A rajz négy kisebb tavat tüntet fel, amelyek a malmok víztározói voltak. A délnyugatra néző domboldalakon szőlő tenyészett, amit minden bizonnyal a nemrég felszabadított jobbágyság és zsellérség, azaz a paraszti lakosság használt. A vízimalmok közül három még az 1920-as években is működött, de az őrlés a '30-as évekre megszűnt.

"Egervölgy vagy maikép Domyony völgy ezen egy s' a szomszéd Zsidó község határában nyugaton eredő kis patak vonul keresztül délfelé mely számos apró forrásokból nagyobbíttatván s' domony völgyön öt malmokat hajt, ugyan ezen völgyön van a' községnek káposztás kertjei. - laknak itt továbbá még taxás zsellér házakban 12 családok. - fekszik délre." A XIX. század végén a domonyvölgyi lakosság növekedését bizonyítja, hogy 1883-ban már önálló, egy tantermes iskolája is működött.